Isabella
Ásotthalom valaha átok háza volt, és már akkor sem volt az a mosolygós kis falu. Ha azonban kicsit hosszabb időt teszünk meg benne, megtapasztaljuk, hogy a sok műmosoly mögött mennyi düh fortyog. Persze minden kis faluban, városban vannak titkok. Az a sok titok egyszer ha felszínre bukkantak rá jövünk mennyi hazugság vesz körül minket. Világ életemben itt éltem, és megdöbbentést okozott, hogy a titkok helyett, nem csak azt találsz, hanem magát a halált. Ásotthalom emellett nagy népművészeti hagyományok faluja is, minden évben megrendezik a karácsonyi karnevál. Ám, az én személyes kedvencem az egyetlen, ami valaha mindig számított Nekem-a szokásos beülés a srácokkal a panzióba. Ilyenkor rendszerint András, Erika és Csenge és Zoltán teletömjük magunkat és nagyokat beszélünk. Mert ott a helyünk, mert együtt akartunk lenni. Őszintén szólva akkor még barátok voltunk, vissza gondolva arra a nyárra, ami megváltoztatott mindent. A srácokhóz csapódtam még tizenhárom évesen, azóta barátok vagyunk. Azóta nem is változott semmmit. Ami engem illett ez a nyár úgy telt el nekem, hogy pillangók százai rekedtek a gyomromban, de nem tudtam, hogy azon a bizonyos napon én leszek célkeresztben. Ez a nyár más lesz, Csenge hamarasan elutazik Athénba. András és Zoli a a fagyizóban dolgoznak. Őszíntén szólva alig láttam őket, ahogy Erikát. Erika készül a híres neves egyetemek egyikébe. És, ami engem illet...idáig úgy teltek a napjaim, mint eddig. Éjszaka kiosontam a tetőre, hogy nézem a csillagokat, és Marlánál dolgozok a pizzériájába, hogy egy kis szebpénzhez jussak, és ne legyek anyám lába alatt. Ebben mindig is jó voltam, mindenki számára a furcsa magányos remete Bella voltam,ami képes volt az erdőbe menni, hogy olvason, vagy tévolból figyelek, aztán leírom a gondolataimat. Ez voltam én, és azon a nyárom minden megváltozott, célkeresztbe kerültem, mert hittem valakinek, és ki álltam mellette, egészen a végsőkig, amiben már az életem is a tét volt. Vagyis legalábbis eddig azt hittem ennél rosszabb nem lehet.
